Lapalapító: a Beregszászi Városi Tanács

Címünk és telefonszámunk:
90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 7. sz.

Tel.: 2-31-61 Mob.: 099-555-43-93, 068-822-02-94

E-mail: redakcia@email.ua

KUNIGUNDA HERCEGNŐ GYŰRŰJÉNEK A NYOMÁBAN, AMELY ÖSSZEKÖTI KÁRPÁTALJÁT LENGYELORSZÁGGAL

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A nyár a kirándulások időszaka, amelyek során sok érdekes és hasznos dolgot tudhatunk meg. Közülük egyet szeretnék megosztani Önökkel, amely a Wieliczka nevű lengyel városkában történt. Az érdekessége abban rejlik, hogy kapcsolatban áll Kárpátaljával.

A Krakkótól nem messze fekvő Wie¬liczka bányavárost évente több millió turista látogatja. Ez a térség legnagyobb turisztikai látványossága, amely teljes mértékben megtéríti a ráköltött pénzt. A hely elsősorban csodálatos sóbányáival vonzza az idelátogatókat.
Wieliczkát az év bármelyik idősza¬kában meglátogathatjuk. Télen mele¬gebb van itt, mint a felszínen, nyáron pedig fordítva, hűvösebb. Ez a természet és emberek által létrehozott földalatti biro¬dalom nem tud nem rabul ejteni. Nem-csak szobrokat és festményeket láthatunk itt, hanem egy igazi földalatti templomot is, ahol az oltár és a csillár is sóból van – szépségükkel nem maradnak el a kőkristályból készült társaiktól.

 


Kunigunda legendája
Kárpátalját és a lengyel Wieliczkát egy érdekes és gyönyörű legenda köti össze, melynek főszereplője a magyar Kunigun¬da (Kinga) hercegnő. Kapcsolatban áll a lengyelországi sókitermelés kezdetével, hiszen ő hozta ide az első bányászokat Magyarországról.
Kunigunda volt IV. Béla magyar király tíz gyermeke közül a legidősebb. Húga, Konstancia, I. Leó halicsi fejedelem felesége, öccse, István pedig Magyar¬ország királya lett.
1239-ben apja eljegyezte Kingát Boleszlávval, Leszek krakkói fejedelem fiával. A lány azonban nem akart férjhez menni – azt tervezte, hogy apáca lesz. Akarata ellenére azonban apja ragasz¬kodott a házassághoz. Úgy tartják, hogy a lány mérgében a máramarosi területen található (ma Kárpátalja része) sóbá¬nyába dobta gyűrűjét. A vőlegényéhez vezető úton a hercegnő nagyon meg¬szom¬jazott. Elrendelte, hogy alattvalói ássanak egy kutat – és láss csodát, a víz sósnak bizonyult. Víz helyett így sót találtak, ami annak idején nagyon értékes ásvány volt. A legenda szerint az első tömb felhozatalakor azon megcsillant Kinga eldobott eljegyzési gyűrűje – kiderült, hogy az ékszer földalatti folyókon követte tulajdonosát.
Kinga és Boleszláv 1247-ben házasodtak össze, azonban tiszta házasságról szóló megállapodást kötöttek – vagyis testi kapcsolat nem volt közöttük. Férje beleegyezésével a házasságban is szűz maradt, annak halála után pedig kolostort alapított, ahol haláláig, 1292-ig maradt.
Kingát a lengyel bányászok védőszentjének tartják,1999-ben pedig II. János Pál pápa szentté avatta. A hercegnő életét a betegek gondozásának szentelte, Lengyelországban pedig minden év július 24-én rá emlékeznek a templomokban.
A turisták a föld alatt megtekinthetik a sóból készült szobrokat, amelyek elmesélik a legendát: a bányász átnyújtja Kingának a megtalált gyűrűt, mellettük pedig magyar és lengyel lovagok állnak. A sószobrokat 1967-ben hozta létre Mecislav Kuzek szobrász. A földalatti szobát pedig még a 17. században vájták a zöld sóba...


A wieliczki sóbányák története
A Wieliczka városka közelében található sóbányák közel 15 millió évvel ezelőtt jöttek létre egy kiszáradt tenger helyén. Mintegy 10 kilométer hosszúságú, és a Kárpátok északi határán helyezkedik el. A hegyvonulat kialakulása során a só hatalmas blokkok formájában rakódott le – úgy helyezkednek el a földben, akárcsak a mazsola a süteményben. Ezekben az egymástól bizonyos távolságban fekvő kapszulákban pedig a bányászok üreget ástak, ahová fából készült tartóoszlopokat helyeztek el. Ennek eredményeként tágas földalatti helyiségek jöttek létre. Generációk alatt a bányászok több mint 2040 ilyen szobát hoztak létre, amelyeket közel 300 kilométeres hosszúságú folyosórendszer köt össze.
Érdemes megemlíteni, hogy a kárpátaljai Aknaszlatinán a sóbányák másképp jöttek létre – ezek valójában folyosók a hatalmas sórétegben. A só színe is különbözik – a kárpátaljai több árnyalatú (fehér, szürke, fekete), míg a wieliczki túlnyomórészt szürkés-zöldes színű. A lengyel bányákban a levegő hűvösebb, az átlaghőmérséklet itt 15 fok körül mozog, míg Aknaszlatinán eléri a 22 fokot is.
Ismeretes, hogy Wieliczkában a XIII. század első felében kezdték el a só kitermelését, eleinte csak kézzel. A sótömbök a munkások fizikai ereje által hajtott tengelyek segítségével emelkedtek ki. A XVII. század elején a bányában megjelentek a lovak – így ezt követően a munka nehezebb része rájuk hárult. A föld alatt még egy istállót is létrehoztak számukra – ezeket a lovakat már soha nem hozták a felszínre. Csak 1772-ben, az osztrák uralom kezdetekor gépesítették a folyamatot.
A bányákat eleinte csak közvetlen célokra használták fel. A XV. században azonban kinyitották azokat a kivételes személyek – elsősorban a királyi család és annak vendégei – számára. A XIX. században az osztrákok létrehozták itt az első turisztikai útvonalat.
Fontos megemlíteni, hogy a sókiter¬melés mind a mai napig folyik – kipáro¬log¬tatják a sóoldatból. 1912-ben felsze-reltek egy gépesített sómérőt, amely még jelenleg is nagyszerűen működik.
1978-tól a wieliczki sóbányák az UNESCO Világörökség részét képezik. Ma ez Lengyelország egyik legérde¬kesebb turisztikai látványossága.
A sóbányák az ünnepnapokon kívül bármikor látogathatók, azonban kizárólag idegenvezető által irányított, 35 főtől nem nagyobb csoportokban. Hogy lemenjünk a sóbarlangok első szintjére, azaz 90 méteres mélységbe, 380 lépcsőfokot kell megtennünk. A bányában összesen 9 szint van, amelyek közül a legmélyebb 327 méterrel a felszín alatt fekszik. A túra 135 méteres mélységben fejeződik be. A látogatókat lift segítségével hozzák vissza a felszínre, amelynek gyorsasága 4m/sec.
A Wieliczka sóbarlang minden szo¬bájának neve van. Például, Nicolaus Copernicus 500. születésnapja alkal¬mából szobrot állítottak a tiszteletére, de van Nagy Kázmér szoba is, amelynek névadója a lengyel király, aki rendeletet adott ki a sókitermelés és kereskedelem szabályozásáról. Annak idején minden tízedik bányász lent maradt a sókamrák összeomlása, tűz vagy robbanás miatt, ezért a XVII. században létrehozták a Szent Antal (a sóbányászok védőszentje) kápolnát.
Az ember alkotta tárgyak közül a legszebb és leghíresebb Szent Kinga kápolnája (1896), amely 101 méteres mélységben található. Hosszúsága 54 méter, szélessége 18, magassága 12. Ebben az épületben minden sóból van: a csiszolt parketta, a falak, a plafon, három oltár, a csillárok, a freskók, közöttük Leonardo Da Vinci Utolsó vacsorájának a másolata, a szentek szobrai stb. Ünnepélyes szentmiséket tartanak itt, sőt, egyes párok ezt a kápolnát választják sorsuk egybefonódásának helyszíneként. Szent Kinga képe a központi oltáron helyezkedik el.


Mit veszítettünk?
Képzeljék csak el, minden évben közel egymillió turista utazik Wieliczkába, hogy meglátogassa a sóbarlangokat. Ha figyelembe vesszük, hogy a jegy ára átlagosan 10-15 euró, kiszámolhatjuk, hogy a látványosság évente 10 millió euró bevételt hoz. Itt még bele se számoltuk a környező infrastruktúrát, ahol múzeumok és egyéb turisztikai látványosságok találhatók.
A wielizczkai sóbányák látogatása során lehetőségünk nyílik javítani az egészségi állapotunkon: hiszen a só rendkívül hasznos a légzőszerveink, illetve az egész szervezet számára általában. 1826-tól gyógyítanak itt sófür¬dővel. 1939-ben egy külön fürdőt hoztak létre, ahol 36 féle különböző betegséget gyógyítottak. 1964-ben földalatti szanató-riumot nyitottak, ahol allergiában, bronc¬hiális asztmában és hörgőgyulladásban szenvedő betegeket kezdtek gyógyítani.
Sajnálatos módon Aknaszlatina sorsa másképp alakult. S bár a mi bányáinkban senki sem épített kápolnát vagy szobrokat, azok mégsem kevésbé különlegesek. Mindenekelőtt, az egész Szovjetunióból ide jöttek gyógyulni az asztmás betegek. Mellesleg, hasznos tapasztalatokért a kárpátaljai orvosok, akik később Aknaszlatinán dolgoztak, Wieliczkába utaztak. A kárpátaljai sónak köszönhetően, amely a középkorban a régió fő gazdagságának számított, épült ki az előőrsökkel és épületekkel övezett sóút, amely mind a mai napig fenn¬maradt. Úgy vélik, hogy minőségét tekintve az első helyet foglalja el Ukrajnában.
Azonban a környezeti tényezők, a helytelen működtetés, valamint a kor¬mány figyelmetlensége miatt az akna-szlatinai sóbányák bezártak, mivel vagy veszélyesekké váltak, vagy elárasztotta őket a felszín alatti víz. Jelenleg csak a felszíni sós tavakat használhatjuk. Közülük a legnagyobb a Kunigunda nevet kapta... Mivel 1902-ben a bányászok védőszentje, a magyar Kunigunda herceg¬nőről elnevezett bánya elöntése következtében keletkezett. Idővel körülötte kialakult még néhány tavacska. A legnagyobb tóban a só koncentrációja 200gr/l. Ez gyakorlatilag ugyanolyan, mint az izraeli Holt-tengerben.
Tehát, ha lehetőségük nyílik, mindenképp látogassák meg a lengyel Wieliczka városát – hogy felidézhessék Szent Kinga legendáját és saját szemükkel is megláthassák ezt a föld alatti csodát. És hogy megértsük, mit veszítettünk, amikor az aknaszlatinai só a föld alatt maradt...

OLEKSZANDR VOROSILOV

A szerző felvételei