Lapalapító: a Beregszászi Városi Tanács

Címünk és telefonszámunk:
90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 7. sz.

Tel.: 2-31-61 Mob.: 099-555-43-93, 068-822-02-94

E-mail: redakcia@email.ua

LINNER BERTALAN – AZ ORVOSLEGENDA

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Linner Bertalan 1887. december 5-én született Beregszászban

Édesapja bankigazgató volt, így tehetős családból származott. A fiatal Linner 1906-ban kitűnően érettségizett a beregszászi gimnáziumban, azonban nem követte édesapja nyomdokait. Budapestre utazott, s az orvosi egyetemre felvételizett. Míg a többi diák a fővárosi klubokban szórakozott, addig Bertalan a halottasházban vizsgálta az emberi test felépítését, illetve a betegségek következményeit. 1911-ben kitűnő eredménnyel sikerült lediplomáznia, ezt követően pedig a fertőző osztályon állt munkába.

 

Később a jóhírű orvosnak Budapest egyik legjobb sebészeti klinikáján ajánlottak munkát. Ott dolgozott Dollinger világhírű professzor is, aki a tanára lett. Amikor elkezdődött az I. Világháború, Linner Bertalan a keleti fronton találta magát.
A fronton naponta végzett operációkat az osztrák-magyar hadsereg sebesült katonáin és tisztjein. Bátorságáért és a megmentett életekért Linner Bertalant tiszti rangban és az Aranykereszt lovagrend kitüntetésében részesítették.
1918 júniusában Linner visszatért Beregszászba. Rövid időn belül ő lett a beregszászi kórház sebészeti osztályának vezetője.
1936-ban Beregszászban új járási kórházat nyitottak, melyek a csehet építtettek. 1938 októberében, amikor a város Magyarország fennhatósága alá került, a csehek szinte minden felszerelést Husztra szállítottak, csak néhány ágyat hagyva hátra. Az új kormány Linnert nevezi ki a kórház igazgatójának, ám a műtéti beavatkozásokat sem hanyagolja: különös gondoskodással fordul a beteg gyerekekhez.
Linner doktornak volt még egy szenvedélye – a szőlészet. A Pacsirta étterem melletti földterületen vezette le a feszültséget egy-egy nehéz nap után. Konzultált az idősebb szőlészekkel, s még egy szőlőfajtát is sikerült nemesítenie, mely a Linner 1-6 nevet kapta. Például a korai Rizlinget Traminivel keresztezte, ami bő termést hozott neki. Az ültetvényein több mint 120 különböző fajta szőlőtőkét nevelt.
Valerij Razgulov történész talált egy érdekes történetet Linner Bertalan borával kapcsolatban. 1944 októberében, amikor a szovjet csapatok közeledtek a városhoz, a németek úgy döntöttek, hogy elfoglalják a kórházat. Amikor Linner doktor ezt megtudta, lehívta a katonákat a pincéjébe. Ott úgy leitatta őket, hogy napokig részegek voltak és nem érkezték elfoglalni a kórházat.
1944 októberében a szovjet csapatok bevonultak Beregszászba, így Linner doktor ismét keményen dolgozik – a katonákat operálja, akik tulajdonképpen az ellenségei. Ám számára ez nem jelentett problémát, hiszen a lényeg, hogy életeket mentsen. Nagy segítségére volt az I. Világháború idején szerzett tapasztalata.
Linner doktornak nagy lelkifájdalmat okoztak a szülőföldjén történő események. Elkezdődött orvosi pályafutásának utolsó szakasza. Tudását és tapasztalatát azonban senki sem vonta kétségbe. Linner továbbra is maradt a főorvosi beosztásban és folytatta a gyógyítást.
Linnernek 12 tanítványa volt. Közülük mind kiváló szakemberré vált. Linner halála után Ivan Popovics lett az osztályvezető, az onkológiai osztály élére Olekszij Szenyko, míg a traumatológia élére Viktor Mileckij került.
Linner professzor nagyon tisztelte munkatársait, ám szigorú volt velük. Az egész kórházi személyzetet, – az orvosoktól kezdve a nővéreken át, egészen a takarítókig – kollégáiként kezelte. Úgy vélte, hogy a kórházban mindenki előtt ugyanaz a cél lebeg – a betegek gyógyítása.
“Abban az időben olyan műtéteket végeztek a beregszászi kórházban, amilyeneket ma sem csinálnak Kárpátalján. Korrigálták például az archibákat, többek között a szájpadhasadékot, illetve az ajakhasadékot, – emlékszik vissza Leonyid Pusztilnik. – Linner még saját otthonában is fogadta a betegeket, a Sevcsenko utcai lakóházában, ahol emléktáblát állítottak tiszteletére. Abban az időben az egész járásból hozzá szállították a betegeket szekereken – időként egész hosszú sorok gyűltek össze nála. Linnernek röntgengépe is volt otthonában. Bár a szovjet időszakban tiltva volt a magánpraxis, Linnerrel kivételt tettek – külön engedélye volt, hiszen nem egy vezetőt állított lábra.”
Azt mondják, hogy halála után személyes bejegyzéseiben sok érdekességet találtak. Írásaiból kiderült, hogy halála napjáig nem ismerte el a szovjet gyógymódokat. A szovjet sebészetben csak egy pozitívumot látott – a megelőzési módszereket.
Érdekes, hogy Linner megtanulta az ukrán és orosz nyelvet, munkatársaival magyarul és németül beszélt, azonban használta a latint is. Mindenki jól megértette. Élete utolsó napjáig dolgozott.
Még a legszörnyűbb betegség, a rák sem állította meg szakmai tevékenységét. Bár tudta, hogy kezelésre van szüksége. Ő azonban nem akart erre gondolni.
“Nagyon jámbor ember volt, – meséli egyik tanítványa, a beregszászi sebész, Leonyid Pusztilnik. – Munkába menet mindig elment a reggeli misére, aztán felült a biciklijére és a kórház felé vette az irányt.”
Az 1969-as év végén Linner doktor, mint mindig, munka előtt bement a templomba. Imádkozott, azonban a padról már nem tudott felállni – szívrohamot kapott az istentisztelet alatt. Élete 82. évében szólította magához az Isten.
Linner fogadott fia, Vaszil Grigas híres sebész lett, később pedig Budapestre költözött. Linner doktor hatalmas tudományos könyvtárát a beregszászi kórháznak adományozta. A sebészeti osztályon a mai napig van egy szekrény ezekkel a könyvekkel. Édesapja eszközeit szintén a kórháznak ajándékozta.
35 évvel ezelőtt a kórház területén emlékművet állítottak – Linner Bertalan bronz mellszobrát. Az emlékművet a járás medikusai és Duzsej Miklós magyar orvos kezdeményezésére állították. Az emlékmű mellett egy iratot tartalmazó időkapszulát helyeztek el, melyen az alábbi sorok olvashatóak: “Emlékeztesse ez az irat a honfitársakat a XX. sz. híres orvosára. Kedvenc mondása pedig szolgáljon útravalónak: “Minden tőlem telhetőt megtettem. Aki tudja, csinálja jobban!” “Feci, guod potui, faciant meliora potentes!”

OLEKSZANDR VOROSILOV