Lapalapító: a Beregszászi Városi Tanács

Címünk és telefonszámunk:
90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 7. sz.

Tel.: 2-31-61 Mob.: 099-555-43-93, 068-822-02-94

E-mail: redakcia@email.ua

Kacsur András a beregszászi színház új vezetője

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Kacsur Andrást a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészeként ismerjük. Ám ezentúl más „szerepben” tevékenykedik majd, nemrégen a színház igazgatójává nevezték ki. Ennek apropójaként beszélgettünk el a kiváló színésszel, immár igazgatóval.

– Mikor és miért döntött úgy, hogy ezt a pályát választja?
– Kamasz korom¬ban lettem „befogva” középiskolásként a nagyszőlősi szín¬játszó körbe. Akkor természetes dolog volt, hogy a nagyobb fiúk és lányok részt vállalnak az iroda¬lomtanárok veze¬tésével működő szakkörökben. Azokban az időkben költözött a szívembe a színház szeretete. Később volt egy időszak, amikor másfelé gondoltam lépni, de visszakanyarodtam. 19 évesen olvastam a hirdetést, hogy felvételt hirdet az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Jelentkeztem, a selejtező vizsgákon átmentem, s 1994-ben felvételt nyertem a Kijevi Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1998-ban fejeztem be is fejeztem, azóta vagyok a teátrum színésze, egészen a múlt hétig.

 

 

– Hogy éli meg a kinevezést? Ön szerint miért fontos, hogy a színház jó kezekben legyen?  
– Az Ungvári Megyei Közigazgatás Kultúrosztálya nevezett ki. Ezt egy hosszabb folyamat előzte meg, évek óta várható volt az igazgatóváltás. Mindenki azt szerette volna, hogy házon belülről kerüljön ki az az ember, aki ennek a színháznak a szellemiségét tudja folytatni, hiszen ebben élt és dolgozott. A mienk Ukrajna egyetlen professzionális magyar nyelvű színháza, s a kárpátaljai magyarságnak talán az egyetlen reménye arra, hogy a magyar kultúra ezen formája vidékünkön is működjön nemcsak a felnőttek örömére és szórakoztatására, hanem az ifjak bíztatásaképpen, és megerősítésében, hogy van még, aki szépen tud magyarul beszélni. Rendkívül sok feladata van a színháznak azon túl, hogy szórakoztat: az őrült világ rohanásából egy kicsit kiszakít, és más időértelmezésbe viszi a nézőt. Emellett a színház nevel is, nevelünk a megjelenésünkkel, a viselkedésünkkel. Ismertebbek vagyunk a hétköznapok emberénél, és ezért talán többen odafigyelnek ránk, arra, hogyan élünk, hogyan beszélünk. Ez felelősség a színész felé is, ezért fontos a színház fenntartása.

– Véleménye szerint megváltozik az ön, és a társulat közötti kapcsolat?
– Nem a legjobb most a hangulat, én sem tartom szerencsésnek azt, hogy sorstársak közül emelnek ki valakit a többi fölé, ez nem gyakran szokott jól elsülni, bár van rá példa, hogy működni is tud a dolog. Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos feszültség van az emberekben, de ez idővel oldódni fog, hiszen mindenkinek megvan a maga feladata, amivel foglalkozzon, nem marad ideje más dolgokon aggódni. Bízom benne, hogy a kollégáim a felettes-beosztott viszonyt idővel tudomásul fogják venni. Nyitott vagyok ésszerű kompromisszumokra, a jó javaslatokat minden további nélkül elfogadom. Nem az az érdekem, hogy eltiporjak, megalázzak bárkit is, elsősorban a színház, mint intézmény felemelése a feladatom. Tisztában vagyok vele, hogy lehetek kitűnő igazgató, lehet nagyszerű a könyvelésünk, ha nincsenek színészek: nélkülük nincs színház.  

– Nagyban megváltozik ezek után az élete. Tudja-e majd párhuzamosan az igazgatói teendőket, és a színészetet is vinni?
– Még nem is olyan régen úgy képzeltem, hogy egyszerű dolgom lesz, hiszen 18 éve ez a második otthonom, a sok idő óhatatlanul is rávilágít bizonyos hiányosságokra. Én szeretek mindenre, ha másként nem is, fejben megoldást találni. Vannak terveim, elképzeléseim, tudom, mi az, amin változtatni kellene, és mi az, ami úgy van jól, ahogy van. A napokban történt az igazgatói átvétel, és rádöbbentem, hogy minden bonyolultabb annál, mint amit én képzeltem az egészről. Azzal tisztában voltam, hogy kicsit más szemszögből kell néznem a dolgokat, nem biztos, hogy mindig véleményt kell nyilvánítanom, illetve most más pozícióból kell véleményt nyilvánítanom, mint eddig. Amikor megszólalok, nem a magam nevében beszélek, hanem sok más ember képviselőjeként szólok, elvárásai van a színészeknek, és az itt dolgozóknak is felém, ami jogos. Meg kell felelnem például a megyei kultúrosztály felé is, ami szintén nagy felelősség. Nem került még sor társulati ülésre, ami szintén fontos. Látom, hogy az új munkám adminisztrációs része napi szinten lefoglal majd. Ennek ellenére nem hagyom abba a színpadi munkát sem, persze sokkal kevesebb időm marad majd próbálni. Kisebb szerepeket a későbbiekben is el kell vállalnom, annak okán is, hogy társulatunk meglehetősen szűk: mindösszesen 11 színészünk van.

– Gondolom, azokban a darabokban, melyekben címszerepe van, továbbra is ön játszik majd.
– Igen, már csak azért is, mert leszűkültek a lehetőségeink. A legújabb darabunkkal, az Igazán cíművel májusban kezdünk el foglalkozni, akkor még nem gondoltam, hogy augusztusra igazgató lesz belőlem, maximum azt, hogy igazgató helyettes, vagy művészeti vezető, így legalább az adminisztrációs feladatok elvégzése nem az én vállam nyomnák. Egyelőre tartom a frontot, idővel kiderül, hogy képes vagyok-e megbirkózni mindkét feladattal. A szóban forgó darabban nincs emberünk, akire ki lehetne engem cserélni, tehát azt értelemszerűen játszom tovább, a későbbiekben pedig, ha van rá mód, és lehetőség, én magam kérem, hogy ne legyek nagyon elfoglalva színpadon.

– Utánpótlásra nincs is kilátás?
– Tudni kell, hogy szigorú keretek közé van szorítva a színházi dolgozók létszáma. De a kezembe került néhány okirat, melyekből megpróbáltam kisakkozni, hogyan lehetne munkahelyet találni sürgetően fontos személyek számára, akik a színház munkáját segítenék tovább. Híján vagyunk a fiataloknak, ezért elsősorban amatőr fiatalokat keresnénk, akik nem színészek, nem sztárok, ámde tehetségesek. Ilyen ifjakat szívesen bevonnánk a színházi munkába, ez egyfajta próbaidőszak lehetne. Ezután tanulniuk kellene színművészeti főiskolán, vagy egyetemen, mi pedig csak bizakodhatunk, hogy tanulmányaik befejezése után vissza is térnek.

– Vannak olyan tervei, amiket még az idén realizálhat?
– Sok tervem van, és az egyik fontosabb, mint a másik. Nekem most az is fontos, hogy az intézmény vízellátását stabilizáljam, miközben az sem mellékes, hogy elkészült az udvar felől az új építmény, ahol öltözők, terasz lesz kialakítva. Ennek befejezése már rám vár, hogy ablak, ajtó a helyére kerüljön, hogy le legyen padlózva, be legyen bútorozva, és a színészek mihamarabb el tudják foglalni. Emellett nekem még az is fontos, hogy személyesen találkozzam a város polgármesterével, hogy kialakuljon egyfajta kapcsolat színház és polgármesteri hivatal között. Reményeim szerint a felsoroltak még az idén realizálódnak.

– Adott-e útravalót a leköszönő igazgató?
– Balázsi József több mint húsz évig igazgatta ezt a színházat, természetesen jó adag tapasztalattal rendelkezik. Nekem inkább útmutatást adott, és szükségszerűen további támogatásáról biztosított, ami jól eső érzés.

Hegedűs Csilla