Lapalapító: a Beregszászi Városi Tanács

Címünk és telefonszámunk:
90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 7. sz.

Tel.: 2-31-61 Mob.: 099-555-43-93, 068-822-02-94

E-mail: redakcia@email.ua

JUDIT SEPELY ÁPOLÓNŐ

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Amikor a folyosón a tekintetünk találkozott, a járási kórház belgyógyászati osztályának mindig vidám és energikus ápolónője azonnal megjegyezte: gratulálhat – 37 év után nyugdíjba mentem. „Meg sem mondanám, hogy ilyen fiatalon máris beadja a munkakönyvet” – mondtam viccesen a fehér köpenyes régi ismerősnek. Válaszként a következőt hallottam: „Továbbra is dolgozni fogok, nem hagyom itt a főnökömet, Vaszil Holovacskót. Csak egy van belőle – olyan régen dolgozunk együtt, hogy el sem tudom képzelni az életem az általa vezetett kollektíva nélkül, amely az évek során szinte a családommá vált.”

 


Őszinte vallomása mögött évek és évtizedek, egy egész életrajz áll. De térjünk vissza párbeszédünkre, amelyre a közlemúltban került sor köztem és J. Sepely ápolónő között, aki a Beregszász hetilapot csaknem a legelső szám megjelenése óta olvassa. A lapunkkal való barátságáról Judit szándékosan kezdett mesélni: ez reklám úgy a folyóirat, akárcsak e nehéz szakma számára. Hiszen aki az ápolónői állást könnyűnek tekinti – igencsak naiv. Mellesleg, ha az olvasásról van szó, neki mindegy, hogy ukránul vagy magyarul van írva a szöveg, bár az utóbbi az anyanyelve. Ezúttal azonban nem a hetilapról beszéltünk, hanem inkább a munkájáról. Évtizedek óta dolgozik az osztályon, imádják a munkatársai, a betegek pedig türelmetlenül várják. Őszinte és nyitott lelke nemcsak bámulatra méltó, hanem egyszerűen lenyűgöző. Gyerekkora óta hordozza magával ezt a különleges adottságot – az emberekkel való kommunikáció képességét. A kórházban pedig a betegeknek ez különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen nemcsak az orvosságok segítenek a gyógyulásban, hanem a szép szavak is. Judit pedig nagyon barátságos, véleménye szerint egy szép szó olyan, mint a napsugár.
Nagyon sok közmondást és nyelvtörőt tud, sok beteget ismer, így amikor találkozik valakivel a városban, azonnal az egészségéről érdeklődik. Az ápolónői szakmát tökéletes eredményekkel sajátította el. Minden beteggel megtalálja a közös hangot, mindig jókedvre deríti őket. Kommunikációs stílusa mindenkinek nagyon tetszik. A saját érdekes élettörténeteinek elmesélésén túl meghallgatja a betegeket is, úgy a régieket, akárcsak az új jövevényeket. A betegek már csak ilyenek – mindenért az ápolónőnek panaszkodnak. Közvetlenségével azonban könnyedén megtalálja a közös nevezőt a páciensekkel. Szavai alapján már annyi történetet hallott, hogy regényt lehetne írni belőle. Annak pedig az első sorai arról szólnának, hogyan lett a mezővári születésű hölgyből városi lány.
Fazekas Juditként látta meg a napvilágot, 1976-ban érettségizett. Tanár szeretett volna lenni – kétszer is felvételizett a munkácsi tanítóképzőbe. Azonban egyszer sem járt sikerrel. Nagy volt a konkurencia, hiszen abban az időben mindenki tanár vagy ápolónő szeretett volna lenni – nem volt nagy a választék. A szülei hatására választotta az utóbbit (szülés-ápolónő) – azt szerették volna, ha speciális középszintű oktatásban részesülne. Tanulmányi évei alatt már ugyanezen az osztályon dolgozott gyakornokként, így előnnyel indult. Elmesélte, hogy a főorvosok váltakoztak, azonban Vaszil Holovacskóval szeret a leginkább dolgozni, aki szintén pozitív véleménnyel van róla, kiemelte, hogy ápolónői munkáját tökéletesen végzi. Ilyen szakképzett, okos, kedves és szorgalmas ápolónőt, mint Judit Sepel, nem könnyű találni. Egy kezünkön megszámolhatjuk, hány nővér dolgozik a kórházban hasonló képesítéssel és tapasztalattal. Nagyon tiszteli Juditot, többek között azért is, hogy nem menekült külföldre pénzt keresni, hanem hű maradt szakmájához. 1983-ban diplomázott az egészségügyi szakközépiskolában. A betegek Judit erőfeszítéseit és szorgalmát születésnapja alkalmából, amely április 5-én van, virágcsokrokkal köszönik meg. Mindazok, akik a belgyógyászati osztályon találkoztak meleg ápolónői kezeivel. Kívánom, hogy még sok-sok éven át maradjon ilyen szorgalmas, az angyalok pedig óvják meg minden rossztól és betegségtől.

MIHAJLO PAPIS