Lapalapító: a Beregszászi Városi Tanács

Címünk és telefonszámunk:
90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 7. sz.

Tel.: 2-31-61 Mob.: 099-555-43-93, 068-822-02-94

E-mail: redakcia@email.ua

OLEKSZANDR SZILCSENKO: A CSALÁD A LEGFONTOSABB. JELENLEG HELYES LÉPÉSEKET KELL TENNÜNK AZ ÉRDEKÉBEN

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Beregszászon június 24-én jótékonysági céllal megrendezték az Egészséges család – egészséges város elnevezésű családi fesztivált, amelynek rendeltetése – a beregszászi családok egyesítése. Ennek apropóján beszélgettünk Olekszandr Szilcsenkóval, az Egészséges család – egészséges város civil szervezet elnökével, aki mesélt a szervezetről és annak jövőbeli terveiről.


– Üdvözlöm! Honnan származik egy hasonló jellegű fesztivál megszer¬vezésének az ötlete?
– Először is nem fesztivál szerve¬zésének a tervezésével kezdődött a dolog, hanem olyan kezdeményezőkész emberek felkutatásával, akikkel a projekt megvalósítható. Ez bizony sokáig tartott. Szerintem el is vesztettünk pár évet, ugyanis Beregszászon nem olyan egyszerű egy egyesületet megalakítani. Az emberek el vannak foglalva a saját ügyeikkel, a társadalmi élet pedig nagyon sok időt vesz igénybe. A lényeg, hogy volt egy kis négytagú kreatív csapatunk: Natalia Gabor, feleségem, Natalia Szil¬csenko, Jurij Szehljanik és én. Később csatlakozott hozzánk Olena Bubnova szakképzett pszichológus és Maria Muszka. Tulajdonképpen ekkor merült fel a civil szervezet megalapításának az ötlete.

– Hogyan kezdték a munkát? Mi volt az első lépés?
– Alapjában véve az első megmé¬rettetésünk pontosan ez a fesztivál volt. Amúgy a munka még most is a dokumen¬táció rendezésének szakaszában van. Például a civil szervezet bejegyzéséhez eszközölnünk kell még pár szabályzati módosítást, de szerencsére ennek hamarosan a végére érünk. Viszont a fesztivált igyekeztünk alaposan előkészíteni. Mindent három hét alatt szerveztünk meg.

– Úgy értsem, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült egy igazi családi ünnep¬napot megszervezni Beregszászon?
– Persze, hiszen ez majd’ egy hónap! Mindenki magára vállalta a munka bizonyos területét. Valaki a mesterkurzusokat szervezte, másikunk a hangszerelést intézte. Egy hét alatt minden kérdést megoldottunk. Ezután megalkottuk a forgatókönyvet. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Natalia Vasziljeva műsorvezetőnek, aki örömmel sietett a segítségünkre. A fesztivál sikerének érdekében támogatott bennünket Szvitlana Kononenko az Atasz tánccsoporttal, hiszen ő is nagyra becsüli a családi értékeket. A polgármesteri hivatal sem vonta ki magát a feladatokból, rendelkezésünkre bocsátotta a művelődési ház felszerelését. Ez egy szép kollektív munka volt.

– Sokan jelentkeztek-e segíteni?
– Mindenekelőtt a mi rendezvényünk jótékonysági jelleget viselt, ezért fontos volt számunkra, hogy mindent poli-tikamentesen szervezzünk. Kénytelenek voltunk a képviselőkhöz, vállalkozókhoz, mecénásokhoz fordulni, de kihang-súlyoztuk, hogy egyetlen politikai párthoz sem fogunk kötődni. A feltételünkbe beleegyezett Orosz Ildikó, megyei tanácsi képviselő, Vitalij Antyipov, Viktor Szajenko és Ivan Huszki városi tanácsi képviselők, Biró Tibor járási tanácsi képviselő, Volodimir Bortnyicsuk és Viktor Bucsinszkij, a végrehajtó bizottság tagjai. De mellettünk voltak a vállalkozók és az egyszerű beregszásziak is. Volt, aki ajándékkal, volt, aki pénzzel támogatott bennünket, mint például Miron Hric, Nagyija és Ivan Papp, Nyina Szilcsenko, Maria Szabov.

– Hogy sikerült ennyi tartalommal megtölteni az ünnepet?
– A lényeg, hogy akarjunk dolgozni. Én megszoktam a szervezést. Az utóbbi négy év folyamán a Beregszászi Városi Labdarúgó Szövetség elnöke voltam, sokat újítottam a városban, sőt egyes dolgokat létre is hoztam. Az ünnepet illetően ismétlem magam: meg kellett találni a nélkülözhetetlen embereket egy csapat megalakításához. A sakkversenyt Bunyi István irányította a legmagasabb színvonalon. A labdarúgótornát a jelenlegi szövetségi elnök, Lőrincz Zsolt vállalta magára. Az autó elhúzásának versenye rám maradt, míg a gyerekek szórakoztatásáért Natalia Vasziljeva felelt. Arányosan osztottuk fel a szerepeket. A hangosításért, háttérzenéért a kiváló szakember, Oleh Kuznyecov kezeskedett. Olena Bubnova bíráskodott a Jenga társasjátékban, a fényképeket pedig Natalia Szilcsenko készítette. Vagyis mindenki azt a munkát végezte, amit a tervezés során kiszabtunk rá.

– A fesztivál alatt ingyen használhatták a trambulint és ingyen kapott mindenki vattacukrot. Lenyűgözte-e ez a jótékonyság az embereket?
– Úgy hiszem, inkább meglepte őket. Többen is pénzt akartak adni, ám mi előre szóltunk, hogy minden díjmentes. Ezek olyan dolgok, aminek a gyerekek örülnek. Én néha csodálkozom is, hogy a városi ünnepeken miért nem lehet ugyanezt megtenni, hanem 100 hrivnyát kérnek érte. A trambulin egész napi bérlése, egy felelős ember odaállítása, nem egy nagy összeg. Nálunk minden kicsit másként történt, mert megvan hozzá a műszaki bázisunk. Szoros kapcsolatban állunk a Karabin extrémközponttal (Hmelnyick megye), így megtehetjük, hogy ajándékba adjuk ezeket az örömteli pillanatokat.

– Elégedett-e a babakocsik és gyermekkerékpárok színes felvonu¬lásával?
– Úgy vélem, e téren szép eredmény született. Egyes szülők nem voltak lusták együtt tölteni gyermekeikkel ezt a napot. Ráadásul még a kreativitásukat is megvillantották. Ennek is a családegyesítés volt a célja.
Természetesen nem könnyű olyat megvalósítani a városban, amire még nem volt példa. Elsőre pontosan elegen-dő a kéttucatnyi résztvevő. Ha pedig felidézzük, milyen csodálatos részt¬vevőink voltak, igazán határtalan boldog¬ság tölt el bennünket. Barkaszi Zsuzsan¬na, a győztesünk, egy bámulatos lovas fogatot kreált. Kalinics Krisztina angyallá varázsolta a babakocsit, Anatolij Povazsuk gyerekei pedig gyönyörű kismacskákat ajándékoztak nekünk.

– Önt nagyon foglalkoztatja a család, honnan az elhivatottság, hogy ebben a szférában fejtse ki tevékenységét?
– Ok van számtalan. Elsősorban én is apa vagyok. És amikor arra gondolok, mi lesz a gyermekem sorsa, elfog a félelem. A sport és a kultúra a rajongók körében marad, és minden a gyermek jellemének kialakulásával kezdődik. Vegyük például a futballt. Egyszerű, ugye? Szervezünk egy meccset a gyere¬kek és a papák között. Micsoda lelkese-dés! Az apák büszkék a gyerekeikre, a gyerekek pedig az apjukra. Azt hiszi, ez sok pénzbe kerül? Nem. Ám rajtunk kívül ez még senkinek sem jutott eszébe. És sorolhatnám tovább… Főképpen szemé¬lyesen én akarom, hogy helyesen osszuk el a város erőforrásainak felhasználását. Építjük az útjainkat, ami nagyon szép és jó, de az sem utolsó, hogy megszer¬vezzünk egy ehhez hasonló fesztivált és figyelmünket a családokra irányítsuk. Nagy szükség van erre. Több száz gyermek és szülő boldogsága, utánozha¬tatlan élmény, maga az élniakarás.

– Tulajdonképpen mennyit költöttek a rendezvényre?
– Nem fogok összeget megnevezni, de azt elmondhatom, hogy filléreket. Ha a kínált sokféleséget vesszük figyelembe, valóban fillérekről van szó. Egy öt számjegyű összegről beszélünk, amelynek az elején az 1-es áll, tovább pedig még az ötöstől is messze vagyunk. Nem az a fontos, hogy mennyi pénzt költöttünk, hanem az eredmény. A listák szerint több mint négyszáz családot tudtunk bevonni, ami ezernél több embert jelent. Ünnepet ajándékoztunk az embereknek, és ez örömmel tölt el bennünket. Küldetésünk ugyanis az, hogy együtt dolgozzunk a családokkal, fejlesszük a sport és a kultúra iránti szeretetet. Nagyon jó érzés volt, amikor több mint ezer ösztönző ajándékot osztottunk ki a gyerekseregnek, és mindegyikük megköszönte, ami felemelő és felbecsülhetetlen.

– Mik a további tervek?
– Most a jogi dokumentáció elké¬szítésére koncentrálunk, de a törvény szerint várnunk kell pár hetet. Ezt követően jön a rengeteg munka. Fő célunk: a család egyesítése, a családi értékek védelmezése. Dolgozni fogunk a sport fejlesztésén. Bunyi Istvánnal például megbeszéltük, hogy helyi sakkver¬senyeket, bajnokságokat kellene szer¬vezni. Ezenkívül különböző tréningeket és szemináriumokat szeretnénk tartani gyerekeknek, szülőknek, külön az édesa-páknak. Az utóbbiakat górcső alá vesszük, mivel tudjuk, hogy a többség nem érti meg szerepe nélkülözhetetlen fontos-ságát gyermeke életében. Természe¬tesen hasonló fesztiválokat is fogunk rendezni. Igyekszünk bevonni a város különböző lakónegyedeit. Fel¬vesszük a kapcsolatot a lakóközösségek vezetőivel, megpróbálunk fejlesztő stúdiókat, klubo¬kat, speciális osztályokat létrehozni a területeiken. Nem is tudok most mindent felsorolni. Továbbra is erősítjük csapa¬tunkat, felkérünk olyan embereket a csatlakozásra, akiknek nem közömbös a városunk jövője. Talál¬kozókat fogunk szervezni országszerte ismert szemé¬lyekkel: sportolókkal, színészekkel, éneke¬sek¬kel, tudósokkal stb. A lényeg, hogy senki ne zavarjon bennünket a munkánkban.

– Tehát a civil szervezet a hangsúlyt a családi értékek megóvására helyezi?
– Így igaz. Az elnevezésünk is ezt sugallja, a család – mindenekelőtt. Most a helyes lépésekre kell összpon-tosítanunk. A családi értékek kérdése mindenkit érint. Ezzel foglalkozni kell a városi tanácsban, a nagypolitikában, a vállalatoknál. A család az egész emberiség jövőjének záloga. Bár mi sajnos családellenes politikai légkörben élünk, kötelességünk harcolni.

– Mire gondol, amikor családellenes politikát említ?
– Az országban zajlik az európai integrálódási folyamat. Senki előtt sem titok, hogy legfelsőbb tanácsi szinten meg akarják változtatni a család intézményét. A törvények megújítása ahhoz vezethet, hogy megengedik az azonos neműek házasságát, házasságkötést és válást egy nap alatt és sok minden mást. Nos, képzelje el, hogy abban az országban, ahol jelenleg is több mint harminc százalékos a válások aránya, egy nap alatt is lehetővé teszik az elválást… Mi lesz ebből? Esetleg támogatni fogjuk a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok felvonulását? Már megbocsásson. Nem vagyok homofób, de Ön látta a legutóbbi kijevi felvo¬nulásukat? Az ember, aki kiállt jogai védelmezéséért, meztelen volt, a férfiúi méltóságának helyére pedig Szűz Mária ikont helyezett. Ez minek nevezhető? Hol van itt az erkölcs? És erre az adófizetők millióit költik. Nem nevezhetjük ezek után családellenes politikának? Vagy az sem családellenes, ha a gyerekeinknek az iskolában azt magyarázzák, hogy vannak hagyományos és nem hagyományos családok? Márpedig ez benne van az oktatási törvény módosításaiban. Nem marad más hátra számunkra, mint felvenni a harcot.

– Szerettem volna optimista hangu¬latban befejezni az interjút, de valahogy nem jön össze.
– Minden összejön. Az öntudatos emberek vannak többségben. A csalá¬dosok. Higgye el, mi jó úton haladunk. Megint ismétlem magam: csak senki ne állítson elénk akadályokat.

– Köszönöm az őszinte beszélgetést.

Makszim Kalinyuk